Táplálékallergia

[hani]

A tejcukor-érzékenység oka a tejcukrot bontó enzim, a laktáz hiánya vagy elégtelen működése. Ha a vékonybélben a tejcukor nem tud egyszerű cukrokká bomlani, akkor a vastagbél bakteriális flórájának megváltozása révén bekövetkező lebomlás, más néven fermentáció klinikai tüneteket okozhat.
A tejcukor-érzékenységnek több formáját ismerjük. Ezek a kórképek egymástól jól elhatárolhatók. Fontos, hogy a tejcukor-érzékenységet idejében megkülönböztessék a valódi tejallergiától; amely súlyos klinikai tüneteket okoz, legfőképp csecsemő- és fiatal gyermekkorban.

Mi is az a laktáz enzim, hol található, hogyan működik? Milyen genetikai tényezők hatnak működésére?
A laktáz enzim a vékonybél nyálkahártyasejtjeiben található. A tejcukor (laktóz) két egyszerű cukormolekulából áll.
Egy szőlőcukor (glükóz) és egy galaktóz összetevője van, ezt kémiai kötés kapcsolja össze. Ennek a kapocsnak az áthasítását, lebontását végzi a bélben a laktáz enzim.
Amíg a kettős cukormolekula a bél hámsejtjein nem tud átjutni, addig az egyszerű cukrok képesek erre, így fel tudnak szívódni, eljutnak a vérbe. A felszívódott szénhidrátok a szervezet számára fontos energiaforrást jelentenek, mivel a szőlőcukor azonnal hasznosítható.
A laktózmolekula másik komponense, a galaktózmolekula viszont majd csak a májban alakul át glükózzá, így hatása később érvényesül.
A tejcukorbontó enzim termelődését örökletes tényezők is meghatározzák. Ezeket a genetikai állapotokat évezredes táplálkozási szokások befolyásolták. Megfigyelték, hogy egyes emberfajták között rendkívül nagyok a különbségek.
A legkevésbé érintett skandináv országok lakóival szemben bizonyos ázsiai, ill. közép-afrikai országokban a tejcukorérzékenyek száma akár a 100%-ot is elérheti.
Európában átlagosan 10% és 30% között változik a tejcukorérzékeny lakosok aránya. Egy 1981-es felmérés alapján Magyarországon ez a szám 14%-ra tehető.

Milyen tünetekkel jár a felnőttkori tejcukor-érzékenység?
A tejcukorérzékeny felnőttek többnyire nem szeretik a tejet, és mivel tapasztalatuk szerint annak fogyasztása kellemetlen tüneteket okoz számukra, étrendjükből már korán elhagyják.
Tej, ill. tejcukortartalmú étel fogyasztását követően a panaszok fél-, illetve két óra elteltével jelentkeznek és átlagosan egy-két nap alatt maradandó következmény nélkül megszűnnek. Tejcukortartalmú étel ismételt elfogyasztása után azonban a tünetek újból jelentkeznek.

Az emésztetlen tejcukor ozmotikus hatása révén a vízfelszívódás egyensúlyát megbontva vizet "szív" a bél lumenébe, ami hasmenéssel jár. A széklet rossz szagú, kifejezetten bűzös lesz, mennyisége nő, csecsemőknél híg, zöldes színű, savanyú szagú, habos.
A kettős cukormolekulákat a bélben található baktériumok fermentálják, bontják el, ennek révén savak és gázok (szén-dioxid, hidrogén és metán) képződnek. Ezek az anyagok okozzák a felfúvódást, szélgörcsöket, hasi fájdalmat, feszülést, émelygést, hányingert, rossz általános közérzetet, ritkán bőrtüneteket.
A keringésbe felszívódó hidrogén pedig – eljutva a központi idegrendszerbe – fejfájásos rohamokat provokálhat. Amennyiben a tünetek tartósan fennmaradnak, akkor felnőttekben súlycsökkenés jöhet létre, kisgyermekeknél a növekedés megállhat.

Hogyan ismerhető fel a tejcukor-érzékenység?
A tejcukor lebontásának zavarát a tej táplálékból történő megvonására, majd visszaadására bekövetkező klinikai tünetek észlelésével lehet elsődlegesen megállapítani.
Ezt követhetik a különböző diagnosztikus orvosi vizsgálatok, melyek megerősíthetik a gyanút. A laktáz enzim kimutatható és mennyisége megmérhető a vékonybélből kicsípett szövettani anyagban. A tejcukoremésztés nyomon követhető többszöri vércukorvizsgálattal is.
A legegyszerűbb és a betegek számára legkevésbé megterhelő módszer a kilélegzett levegő hidrogéntartalmának mérése.

Hogyan kezelhető a tejcukor-érzékenység?
Kézenfekvő megoldás, ha tejcukormentes diétát tart az arra érzékeny egyén, de ebben az esetben kerülnie kell a tejen kívül a liofilizált és tejportartalmú készítmények (pl. sütemények, fagylalt, húskészítmények, konzervek, bizonyos gyógyszerek) fogyasztását is. Ez nem mindig járható út.

A tejcukor fogyasztása előtt szájon át megfelelő mennyiségben bevett (pótolt) laktáz enzim megszünteti a tüneteket, így a tejcukortartalmú étel panaszmentesen fogyaszthatóvá válik. Tejcukorérzékenyek számára kellemetlen tünetek fellépte nélkül is fogyaszthatóak a fermentált és tejcukormentes tejtermékek.
Ez utóbbiak sajnos még igen drágák, beszerzésük is nehézkes.
A felnőttkori tejcukor-érzékenység esetén optimális megoldásként javasolható, hogy mindenki határozza meg egyéni tejcukortűrő képességét (a panaszmentesen elfogyasztható tejcukor mennyiségét), majd utána rendszeresen fogyasszon annyi laktóztartalmú tejterméket, amennyivel még elkerülhetőek a tünetek.
Ha ez nem járható, segíthet a laktáz enzim már említett pótlása gyógyszer formájában.

/dr. Schnabel Róbert,belgyógyász/

[hani]

Immunterápia az ételallergia ellen

A környezeti allergének közül a méhcsípés, a pollen, a penész és a poratka ellen már alkalmazzák gyerekeknél és felnőtteknél is a deszenzitizálást, amikor a szervezetet fokozatosan hozzászoktatják az erős immunválaszt okozó anyaghoz.
A HealthDay című egészségügyi portál hétfői beszámolója szerint nyelv alatti immunterápiával ételallergiákra is egyre több vizsgálatban próbálják ki a módszert.

Az elképzelés azon alapul, hogy a gyerekeknél allergiás reakciót kiváltó anyaggal szemben kiépíthető a szervezet toleranciája, ha fokozatosan - igen kis mennyiséggel kezdve, majd azt növelve - szoktatják hozzá a szervezetet. "Egyre több ilyen próba indul, nagyon ígéretesnek tűnnek az eredmények" - mondta Michael Pistiner allergológus, az amerikai Allergia, Asztma és Immunológia Akadémia szóvivője.

A tesztekben tojást, mogyorót és tejet vizsgáltak már, ezek jó eredménnyel zárultak a New York-i Mount Sinai Orvosegyetem. Scott H. Sicherer gyerekorvos szerint a tanulmányok reménykeltők, néhányan egészen nagy dózist tolerálnak az adott élelmiszerből.

Az "érzékenység-csökkentő" eljárás során a gyerekek nyelve alá teszik az élelmiszer allergénjének kivonatát orvosi felügyelet mellett. Az anyagból felszívódik a nyálkahártyán keresztül egy egészen pici mennyiség, amennyi még nem vált ki allergiás reakciót. Az allergén mennyiségét aztán óvatosan és fokozatosan növelik, így amikor a gyerek "élesben" találkozik vele, már nem okoz rohamot.

Mindkét szakember hangsúlyozta azonban, hogy a terápiás eljárás még kísérleti szakaszban van, több kérdés megoldásra vár. "Túl korai lenne szélesebb körben alkalmazni" - véli Sicherer. Mindig fennáll egy súlyos allergiás reakció előfordulása a deszenzitizálás közben is, ezért az orvosi ellenőrzés különösen fontos.
Azt sem tudják pontosan a szakemberek, hogy egy megszerzett védettség mennyi ideig őrződik meg, meddig és milyen fokban emlékszik vissza rá a gyerek szervezete.
Amit különösen kiemeltek: az ételallergia immunterápiája egyáltalán nem olyan dolog, amellyel házilag kísérletezni lehetne, akár egy anafilaxiás sokk is előfordulhat közben.

...... Reméljük minél hamarabb és egyre jobb,tartósabb eljárásokat fedeznek fel,hogy senkinek ne kelljen lemondania allergiát kiváltó termékekről se.