Menj vissza   Tozo közösség > Naptár > Tozo Naptár
Regisztráció Blogok Súgó Tagjaink Mai üzenetek Keresés Mai üzenetek Jelöld a fórumokat olvasottnak

Tagok akik ezen a napon születtek: 2017-12-06
JosefinaCa (47) , foni1 (45) , Joleen4665 (44) , Cindi7762 (43) , BennieStul (38) , eyazrb366 (36) , trxcheap842 (28) , ssss426a63 (28) , Myo (8)
Mikulás napja
Naptár: Tozo Naptár
2017-12-06
Kezdjük ott, hogy a Mikulás névadója – eltérően a késői korok habzsoló, puffancs Mikulásától – már csecsemőként is kitűnt aszkéta életmódjával, ugyanis öntudatos gyermekként böjti napokon csak egyszer volt hajlandó szopni! (szegény anyjának hogy feszülhetett a melle, és nem a büszkeségtől…) A keleti népeknél már a VI. századtól fohászkodtak Miklóshoz, mint gyógyítóhoz, tengerészek és hajósok pártfogójához. Később fő patrónusa lett a mezőgazdaságnak és a részegítő italoknak, legfőképpen a sörnek, amit az oroszok egyik igéje (Nyikolityszja: jelentése leinni magát) is jelez. Most már legalább tudom, miért ábrázolják olyan szép nagy borvirágos (vagy sörvirágos?) orral! Nyugatabbra a gyógyszerészek, jogászok (nédda!!!), gyermekek, tanulók, hajósok és foglyok pártfogójának tekintették, kinek rengeteg „közismert” jótette alapozta meg hírnevét..

Mindenesetre a világ számtalan pontján létező keresztény kultúrkörhöz tartozó népek igencsak eltérő módon, teljesen eltérő időben ünneplik Szent Miklós jó tetteinek évfordulóját, ami olyan méretű kalamajkát jelent, amely már-már szentségtöréssel ér fel. Összekeverik Jézus és egy jóval későbbi keresztény főpap történetét, ráaggatnak egy isten tudja honnan keletkezett rituálét, karácsonyfát, krampuszt stb. és ezt ráadásul a világon mindenütt másként kezelik.

Az íreknél a gyerekek zsákot raknak a Mikulásnak, hogy abba rakja az ajándékot, és gondolva az úton megéhezett öregre hagynak neki az asztalon rétest és sört (püff neki, mégiscsak iszákos a vén csibész). A spanyoloknál az erkélyen mászik be a veresruhás Karácsonykor, mert ugyi ottan dec. 6-án a háromkirályok viszik a cuccot a gyerekeknek. A belgáknál viszont az öreg műszakot vált és 6-án viszi a nagyobb ajándékokat, míg karácsonyra már csak kisebb dolgok jutnak a kitett zoknikba, amivel hál istennek már másnak kell szenvednie. Kenyában a vigasság a szabadban zajlik, lufikkal, virágokkal, nyílt tűzön sült finomságokkal. A svédeknél Jultomten, a manó a segítője a szakállasnak, és az ünnepi menü: hering és barna bab (fene a gusztusukat). A finnek – noná! – mindenek előtt szaunáznak egyet, majd elmennek a templomba és a temetőbe, gyertyát gyújtva emlékeznek az elhunytakra, ami igen szép szokás... Az ukránoknál Jégapónak hívják az öreget, aki három – micsoda spórolás… - rénszarvas vontatta szánon érkezik Hópehely leánnyal, aki ezüstkék, szőrmés ruhában és hópihekoronával tündököl. Az olaszoknál az öreget leszavazták, ugyanis a Strega Buffana nevű jó boszorkány seprűjén szárnyalva viszi a finomságokat a jó gyerekeknek, míg a rosszaknak szenet ad. A lencsét a barátoknak ajándékozzák, hogy emlékeztesse őket a szegénységre, és levest készítve belőle jó szerencsét hozzon nekik jövőre. (szóval ezt az ötletet is másoktól csórtuk…) A mi megközelítésünkhöz legközelebb az osztrákok állnak, hiszen náluk is 6-án jön a puttonyos, almát, diót, édességet hozva. Karácsonykor már a Jézuska hozza az ajándékot meg a Karácsonyfát, amit csengettyűszóig tilos megközelíteni minden rendes gyereknek. Libanonban egy hónappal karácsony előtt gabonát ültetnek, azt 24-én a fa és „barlang” elé helyezik, ami Jézus születésének helyét szimbolizálja. A franciáknál viszont karácsonykor kell cipőt pucoválni, mert 24-én abba viszi az ajándékot az öreg. Új-Zélandon hatalmas tengerparti piknik az egész, ahol a hideg sonka és a jégbe hűtött sör járja. Ausztráliában nyolc fehér (!) kenguru rángatja az öreget házról házra – nem lehet nagy élmény… -, majd az ajándékok kibontása után lemennek a tengerpartra krikettezni a népek (ezért irigylem őket, a cápákért és a légyfelhőkért már nem J). A csehek nagy álmodozók és rebellis alakok, tehát csavartak a történeten. Szerintük szenteste csodák történnek, amikor az éjszaka megsúghatja a jövőt. A Mikulás érkezését pedig a Jézuska jelzi csengettyűvel, tehát összmunka folyik a cél érdekében. A letteknél a legjobb gyereknek lenni, ugyanis a szentestétől számított 12 napon át hozza az ajándékot a Mikulás (nyomorult szülők…).

Ami a Karácsonyfát illeti, nos ott sincs rendben minden. Kis-Ázsiában Szent Borbála ünnepe alkalmából vízbe tesznek december 22-én egy bimbós ágat, ami 24-ére kell kivirágozzon, melyet a köré rakott ajándékokkal kívánják elősegíteni.

A németek viszont feltalálták a fenyőfát, mert abban a hitben éltek – XVII. század -, hogy a téli napforduló idején a gonosz szellemek, a halottak szellemei kiszabadulnak, és ezektől a kísértetektől csak úgy menekülhetnek meg, ha az élet örökzöldje, a fenyőfa alá húzódnak. (nem egy szívderítő hasonlat így az ünnepekre…) A fákat gyümölcsökkel, papírkivágásokkal, aranyláncokkal és édességekkel díszítették. Nálunk csak a múlt század második felében kezdett elterjedni ez a szokás a bécsi udvar ösztönzésére, mert különben kellett volna a fenének. Olyannyira nem akartuk, hogy a nemzeti tradíciókat őrző *******oknál még 1945-ben is akadtak falvak, ahol egyáltalán nem volt divat ez a szokás. A magyarországi divat sokáig az volt, hogy a száraz faágakat bevonták színes krepp-papírral, amit festett dióval, almával és pattogatott kukoricával díszítettek, fenyőről meg szó sem volt!

A fa díszítése aztán kezdte követni az alábbi metódust: csúcsdísz a betlehemi csillag, alatta lógnak a három királyok, ezután jönnek a pufók angyalkák teljes alakos, valamint árvalányhajjal díszített arcképei, pirosalma-mogyoró, a különféle boák - amik mellesleg a csúcsdísz-csillag csóváját alkotják – és a fa tövében elhelyezett betlehemi jászol az ismert jelenettel: Apa (?) Anya, gyermek, háromkirályok, tehén, birka.

Erre aztán kezdett rátelepedni a divat. A fa az adott kor divatjának megfelelően elkezdett barokkosodni, és a mindenkori ipari potenciálnak megfelelő díszeket alkalmazni (úgymint, fa, papír, üveg, fújt üveggömb, sztaniol, majd később a különféle műanyagok) Azóta a jelen díszítési trend elfordult a túlzásoktól, és elindult az egyszerűsödés, stilizálás teljessége felé, ma már az egyszínű fa a „divatos”, még a szaloncukor sem térhet el a színtől. Így ma már vörös, aranysárga, kék és a jó ég tudj miféle színre díszítjük a nyomorult fenyőnket.

Megjegyzem ez a fa állítósdi nekem régóta a begyemben van, ugyanis irtózatos pazarlásnak, utálatos vandalizmusnak tartom, hogy fákat írtunk, pláne a szeretet ünnepén. Elég durva kontraszt, igaz, ha ehhez még hozzáveszem, hogy mit mondana az ünnepi asztalon virító hal, pulyka, vagy az olaszoknál hizlalt bárány és egyebek… Na, de a fát legalább élve is fel lehet díszíteni, nem kell ahhoz kiirtani. Sőt, egy gally is elég volt még pár évtizede, csak hát ugye a megalománia… „Mert akkor is az én fám a nagyobb, drágább, még ha nem is fér be a lakásba, akkor is! A szomszédot meg üsse meg a guta!” Közben meg a jó angolok megelégednek egy fagyöngy ággal, koszorúval. (igaz, nekik nem túl sok erdejük van, mert ami volt, azt már rég kiirtották…)

Persze azért mi jó magyarok is egyediek vagyunk egy valamiben, ugyanis mi fedeztük fel a szaloncukor intézményét, ami az utóbbi évtizedekben kezd vadul terjedni a világban, mint az influenza. Nálunk fejenként fél kilónyi fogy belőle évente, ami uszkve 5 milliárdos biznisz! (már megint a mohóság!)

Sajnos a legnagyobb bizniszről lemaradtunk, ugyanis a Finnek 1927-től magukhoz ragadták a Mikulást azzal, hogy elhíresztelték, náluk lakik Napapiiriben, egy Rovaniemi melletti kis faluban. Így aztán a vén sörissza egy időre fennakadt a realitás unalmas, pénzszagú hálóján, bár ahogy a kölköket ismerem igen hamar újra szárnyalhat a fantázia éterén át lélektől lélekig, megérintve mindenkit egy kis boldogsággal.
 
Ugrás hónapra
Naptár ugrás


Minden időpont GMT +2 alapján jelenik meg. A pontos idő 02:47.